Köszöntelek titeket ismét az állatok és a hülye gazda körében. Volna néhány rövid közlendőm, amit most előre teszek, aztán jönnek a helyzetjelentések. Először is nagyon-nagyon örülök annak, hogy kikerültem az ajánlóba, ugyanis ezzel sok állítimádót sikerült körünkbe csalogatni, és az összlátogatottság száma 6000 főre cseperedett! Nagyon.nagyon köszönöm elsősorban a lelkes látogatónak, másodszor pedig a G-Portálnak! Fantasztikusak vagytok, de tényleg!

A szavazók száma is egészen sok lett, de még várok egy kicsit a dolgokkal, hogy nagyobb különbség legyen a választott lehetőségek között. Türelmet kérek, és ne haragudjatok, de kicsit még várni kell.

Ma kinnt voltam az udvaron Szukival, bevállaltam az állatetetést. Egyedül mentem, hogy apa ne siettessen, mindent szépen lassan csináltam. Először a kutyát etettem meg, kicseréltem a vizét, meg ilyenek. Másodiknak a macskák következtek. Este kapnak egy nagyon kicsi kaját, de szerintem vadásznak, mivel ugyanolyan szép formájuk van. Evés után minden cicus tisztálkodott, és Szaffi el kezdett tüsszenteni! Annyira édes volt. Kicsit megdörgöltem őt, hogy ne fázzon. Ezután megetettem a nyulakat. Fontos, hogy ilyenkor kapjanak szénát vagy lucernát is, hogy rágcsálhassák, miután végeztek a zöldséggel, maggal. Állítólag mindig tele kell lennie a szénatartónak, de mi ezt annyira nem tartjuk be, reggel kapnak egy nagyobb adagot este pedig egy kisebbet. Luluka egyre kiváncsibb, aminek nagyon örülök. Megszagolta a kezemet is, és nem futott el azonnal. Örülöök! Ezután Szukival játszottam az udvaron. Futkároztunk, hógolyóztunk és fetrengtünk a hóban. Lelopta a kesztyűmet a kezemről. Nagyon király volt, rohangálhattam utána kb. úgy tíz percig, aztán lefeküdt a hóba, de mire kiédesgettem a szájából, leszállt az éj. Vagyis inkább csak elkezdett sötétedni, de mindegy. Nagyon élveztem a mai napot.

Ne felejtsetek el ti is játszani az állataitokkal ebben a nagy hidegben is, ne sajnáljatok kabátba és overálba bújni, kisállatunk megérdemli a szeretetet és a törődést!

Sziasztok! Sikerült összeszednem pár képet. Csak pár heteseket találtam, ebből lehet lakmározni. Egyik nap minden csupa zúzmó volt, gondoltam, kimegyek fotózgatni. De persze ez elég nagy lehetetlenség volt. Amikor leguggoltam, akkor Szuki rámugrott. Amikor fotóztam, a macska bele állt a képbe. Nagyon király volt.

Cicahami.:3

Ez a közelkép személyes kedvencemmé vált.

Ettől a képtől ásítanom kell.:D

Erről beszéltem. A nagy seggét betolja a képbe.

Sziasztoook! Ez a nap több szempontból is király volt. Először is, vásárolni voltam a barátaimmal, és tök király cuccokat vettem. Másodszor láttam a HÉV-nél egy embert, aki egy nagyon cuki kiskutyust visz pórázon. Annyira édi volt, de komolyan. Itthon Szuki összeugrálta a kabátomat, de nem tudtam nem örülni. Ugyanis itt van a hétvége, amit annyira de annyira vártam, és végre lehet egy kicsit pihenni. Viszont Sári átjött hozzánk a szomszédból. Én mondtam, hogy ez nemsokára be fog következni, és akár még a nyulakat is megtámadhatja. Na akkor nagyon megutálnám őt. Hazaküldtem, kicsit csúnyán...De szót fogadott. El is vártam.

Aztán feljöttem ide. És vajon mit láttam? MOST ELŐSZÖR, egy év után kint vagyok az ajánlóban. Az állataim és a tapasztalataim nélkül ez nem történhetett volna meg. Remélem, hogy sokkal több látogatónk lesz, új látogatók, és mind megszeretik az állataimat, és persze a drágalátos gazdájukat, engem.

Hozok mjd képeket is ennek örömére, ígérem. :)

Nem gondoltam volna, hogy Szuki ilyen jól fog viselkedni. Mondjuk ezelőtt már sétált a Mamával és a Papával, nameg a többi kutyával. Kiszökött a büdös ebadtta. Szóóóval a lényeg az, hogy póráz nélkül mentünk ki sétálni az erdőbe. Minden eshetőségre fel voltunk készülve, ezért magunkkal vittünk egy pórázt. Jutalomfalatokat is eldugtam a zsebembe. Ha messzebb kóborolt, akkor visszahívtam, és adtam neki egy jutalomfalatot, és megdícsértem. Nem nagy ördöngősség.

Annyira aranyos volt, ahogyan rohangált. Leszánkóztunk a dombon, én bobbal mentem. Még le sem értem, de beugrott az ölembe, és együtt csúsztunk. Szétnyalta az arcomat. Asszem, ráfagyott a nyál a képemre.

Sziasztok! Amint látjátok feltettem egy kevésbbé rikító dizit, tele Pusheen cicussal és társaival. Nagyon rájuk kattantam, már pusheenos png képeket és kurzorokat is letöltöttem, amiket előbb-utóbb feltöltök az oldalra. Sajnos ez ilyen mánia szerűség lett, de hát ez van, imádnivaló cicamicus ez a Pusheen *3*

Ez most kicsit furább lett és talán kevesebb munkát igénylő CSS. Ami mondjuk meg is látszik, de engem nem zavar, ez egy kényelmes dizi lett. :)

Húúú, hát annyi minden történt. Vagyis nem. Igazából nem tudom, hogy lehet-e ezt soknak nevezni.

Szuki egyre jobb és jobb lesz, hallgat a parancsokra. Legalább is ez nagyjából így történik. Már mindent megtettünk azért, hogy ne szökjön át a szomszédba, de átnyomja magát a kerítésen. Oké. Csirkeháló, pipa. Most pedig átugorja a kerítést, helyből. Nehéz lenne elmagyarázni, de mi úgy lakunk, hogy:

Mi házunk              Mama háza             Unokatesóm háza

Egy nagy szántóföldön lakunk, egy erdő közelében. Az udvarunk és a házunk egy gagyesz kerítéssel van körbefogva(amelyik a mamáéktól választ el minket). Tehát azt ő simán átugorja. De mondjuk mostanában ezzel olyan nagy probléma nincsen, de nem szeretnénk, ha Szukitól ellesné mama kutyája ezt az "átugrom a kerítésen és bandázok" módszert, mert akkor a nyulaknak lőttek. Mondjuk, lehet, hogy Szuki megvédené őket, ki tudja.

A macskák már csak reggel kapnak enni, mert dagadt disznók. A kicsik olyanok, mint ez a Pusheen, az anyjuk pedig átmegy kunyerálni mamámékhoz, tehát ő vacsorázik (viszont ő nem kövér). Anyu nagyon rühelli Szaffit és Cirmit, még nem tervelte ki, hogyan űzzük el őket. Én nem szeretném, hogy elmenjenek. Szuki szereti őket csócsálni. Nélkülük üres, szürke lenne minden napja.

A nyulak szegények pedig be  vannak zárva. Őket is nagyon sajnálom, de a kifutójuk nagyon rozoga, mióta Szuki ki-be járkál. Ahhh. Tönkre tesz mindent. Egyik nap velük álmondtam. A HÉV-en ültünk, és ott volt mindegyik nyúl. Nagyon megijedtem, hogy mi lesz, ha elszöknek, meg ilyenek. De nem tették. Egyszer csak megállt a HÉV a házunk előtt, kiszálltam mind a négy nyúllal. Jöttek a fotósok, meg a Kate plus 8-ből néhány gyerek, és elkezdték simogatni a nyuszikat. A kert végében volt egy gardrób, oda bementem a nyulakkal. Kimentem az öltöző másik oldalán és az udvarra érkeztem. A nyulak bemásztak a kifutóba, és rohangáltak. Néhányszor kiszöktek, de amikor visszaküldöttem őket visszarohantak. Amikor hívtam őket a ketrecbe, mindegyik ott termett hirtelem a lábamnál és hozzám bújtak, dörgölőztek, aztán beugrottak a ketrecbe.

Estimesének megfelelt? :D Na, ennyi volna, szép álmokat, repdeső bogarakat! ^^