A találkozás

Mire megérkeztem a cukrászdába, lefagytak az ujjaim. :S  De amikor beléptem az ajtón elfelejtettem a lefagyott ujjaimat. A helységben forró csoki illata terjengett, mindenhol ínycsiklandó sütemények. Elsőre tudtam, hogy ide sokat fogok járni. :)

Leültem egy asztalhoz, jó sok sütivel. *-*

De akkor valaki a nevemet kiáltotta.

-valaki?: Roxy!

Egy fiú kiabált nekem. Ismerős volt, ezért odamentem hozzá.

-valaki?: Szia!

-Én: Ööö, szia!

-valaki?: Tudom, hogy nem tudod, ki vagyok. Nem sokat láttuk egymást…De együtt léptünk fel egyszer Doc Alan krimójában. Karaoke est volt, és pont ránk mutatott a fény, és együtt kellett énekelnünk. :)

Amikor ezeket elmondta, már emlékeztem rá, nagyon jól éreztem magamat a Karaoke esten. ;)

-Én: Bred! Már emlékszem rád! :) Bocsi, hogy nem ismertelek fel azonnal, de ilyen sapkában még nem láttalak…:$

-Bred: Á, nem baj, nekem is először csak ismerős voltál, aztán 10 perccel később beugrott a neved. :$

Aztán beszélgettünk. Volt is miről. Mivel mindketten jól éneklünk, és jól ismerjük az előadókat, volt közös témánk. Sokat beszélgettünk, azután már egy kicsit rossz volt bent a levegő, mert egy ember elkezdett cigizni. -.-